Kedvesem
Szeretem, ahogyan szólítasz,
kedvesen, lágyan, szerelmesen
becézve, bókokkal
Kedvesem.
Szeretem, ahogyan hozzám érsz,
védelmezőn, óvón, szenvedélyesen
simulva testemhez
Kedvesem.
Szeretem, ahogyan csókolsz,
mézédesen, hevesen
ajkamba forrva
Kedvesem.
Szeretem, ahogyan szeretsz,
testeddel, lelkeddel, egészen
szívemig hatolva
Kedvesem.
Kecel, 2011. december 13.
Hiába vártam én, hiába vártalak,
csókodba szenvedély, karodba áhítat,
mesél az éj nekem
még Rólad mesél.
Csókodra vágyom én,
s szíved legyen enyém,
karodba húzva ölelj át
ez tartson örökké.
Ne mond, hogy nem lehet,
Ne kérd, hogy ne tegyem,
csak hagyd, hogy érezzem a szíved
s tartson örökké.
Hiába vártam én, hiába vártalak,
csókodba szenvedély, karomba vártalak,
mesél az éj nekem
még Rólad mesél.
Ha azt hiszed minden reményed és minden esélyed elszállt,
ha azt hiszed egy barát se lép oda hozzád,
Ha a hulló csillagok láttán azt kívánod:
soha többé ne legyen ilyen a világod,
akkor gondolj hát arra a pillanatra
mikor szívfájdalmamba hozzád mentem
s te homlokom csókolva azt suttogtad nekem:
Én mindig itt leszek Veled kedvesem!
__________________________
Csak had nézzelek
Kérlek engedd, hogy nézzelek
Hogy nézzem mosolyod,
amely rám mered.
A mosolyod, amely oly kedves szívemnek
látni minden vonulatát, ahogy
gödröket vág
borostás arcodba.
Az ajkad... oly meseszép
Édes csókjaim csak csüngnek rajta
s még szemed sarka is azt mutatja
ahogyan mosolyogsz.
Csak hadd, hogy nézzem
a magam csendjében
tudod megnyugtat, éltet, inspirál
s nem bírja ki két kezem
hogy ne simítsam meg
mosolyra gördülő szád.
Amikor nem vagy itt
azt képzelem, ahogy mosolyodsz
s nem bírja ki ajkam,
hogy ne vágjon gödröket rajtam.
Csak hadd, hagy nézzem ezeregy mosolyod
a szerelmest, szenvedélyest
a vicceset, a leleményest
a reménytelit, a hős szerelmest
Csak hadd nézzem
had merüljek el benne,
had legyen a pillanat örökké enyém
Csak hadd, hogy nézzelek
a magam csendjében.
Csak hadd, hogy mindig ezt tegyem veled.
