Versek és fotók egy átlagos lánytól

"Nem elég a boldogsághoz, hogy érezd, lásd, ízleld, érintsd a szeretetet, a szerelmet, engednek kell, hogy megtalálják benned is."

Én nem is tudom leírni, mit érzek: lelkemen ragadt ezernyi ékes szó ami Téged illet,
hiányod érzem, rég volt már reggel és soknak tűnik az a nap, amit még át kell majd vészelni ahhoz, hogy újra lássalak.
S amikor csak Rád gondolok, érzem kellemes illatod, látom amint egy új vonulat keletkezik az arcodon miközben mosolyogsz,
s szemed tükrében ott van az a vágy, ami minden egyes alkalommal újra felhevít, és én is elmosolyodom azon, mennyire szeretlek.

Lelkemen ragadt ezernyi ékes szó, amivel annyira kifejezném, mennyit érsz nekem, mennyit ér minden, ami vagy, s amivé tettél, és mennyi mindent köszönhetek Neked,
mégis ujjaim közé ragadt a toll, fehér papírom üres még, de gyűrött már szegény, annyiszor fogtam már kezembe, hogy leírjam Neked, mit jelentesz Nekem.
De nézd! Itt ez a vonulat a lapon,
ez lehet a ajkad, ami megmosolyogtat:)
És itt ez a másik a gyengéd ölelésed lehet, oly hosszan nyúlik el,
s annyira határozottan szeli ketté a lapot,
És itt ez átlósan, ez a szerelmed,
amit Nekem adsz,
És az a rengeteg elágazás, itt jobbra a figyelmességed, az aggodalmad,
hogy egészséges legyek,
Itt a másik, közvetlenül alatta: óvó tekinteted,
És itt van még a hangod, a nevetésed, a csókjaid íze, lelked megannyi ékessége,
Az álmaid, a vágyaid, a legféltettebb titkaid, minden egyes szívverésed, a legnagyobb sóhajaid,
minden egyes éjszaka, amint egymás karjaiban hunyhatjuk álomra szemünket, és megadjuk egymásnak a békét, a nyugalmat,
Amikor hazatérsz, amikor a legsivárabb helyet is otthonná alakítjuk.

Gyűrött már a lap... és még rengeteg olyan vonulat akad, amely Rólunk szól,
ami Te vagy,
amiért annyira nagyon Szeretlek.

2010.05.20

 Sokáig gondolkoztam egy hosszabb lélegzetvételű irományon. Végül hetekkel ezelőtt megszületett az alaptörténet. Igazán szeretném kerülni a "lerágott csont" kategóriát, persze kezdő és amatőr vagyok e téren is, de úgy gondolom, hogy a teljes történet fel van vértezve elég sok fordulattal, lendülettel, humorral, fiatalsággal, szenvedéllyel és persze drámával is. Már csak összpontosítanom kell, hogy teljes tökéletességében összeálljon a "remekmű". Ami természetesen jelenleg csak idő és hangulat kérdése. :)

Íme az alaptörténet:

"Marielle Bleher egy fiatal, csinos, banki ügyintéző, aki éli mindennapjait. Miközben a munkájában tökéletesen teljesít, magánélete eközben igen változékony. Szerelmi kudarcai után megismerkedik Joseph Kühl-el, aki ügyvédként dolgozik. Marielle mit sem sejtve kapcsolatba bonyolódik az ügyvéddel, akinek titkos szándéka, hogy Marielle főnökét, Markus Bauert előre jól kitervelt módon meggyilkolja. Joseph már három gyilkosságot követett el, ám a hatóság értetlenül nyüglődik az ügyön. A nyomozók a rengeteg kutakodás közben apró nyomokra lelnek, és úgy gondolják, hogy Marielle bűnrészesként van jelen az ügyben. Henrik Robers kapitány által elfogják és kihallgatják, és a lány akkor döbben rá, hogy kivel is folytat viszonyt. Annak érdekében, hogy elkaphassák Joseph-et, Mariellenek úgy kell tennie, mintha mi se történt volna, és segítenie kell a nyomozóknak életét is kockára téve. Joseph viszont gyilkossági szándéka mellett beleszeret a nőbe, aminek később igen nagy ára lesz. Eközben Marielle megismerkedik a hadnaggyal, Karl Wutz-al, aki minden erejével próbálja kimenekíteni az ügyből Marielle-t. Titkos találkozgatásuk viszont nem marad leplezetlen, Joseph rájön, hogy egy rendőrhadnaggyal találkozgat a lány és nagy fordulatot vesz a terve: elrabolja és fogva tartja Marielle-t, miközben kínzó szerelmével bántalmazza őt. Karl nyomozó Rike és Sabina segítségével rájön, hogy hol van a rejtekhely, és meggondolatlanul rohamosztaggal állít be,hogy megmentse a nőt, akibe időközben beleszeret. Joseph-et sikerül elkapni, és Marielle is megmenekül fogva tartója karmai közül, viszont a tűzharcban Karlt egy igen súlyos lövés éri..."

 A lány zaklatott volt. Hevesen vert szíve, izmai remegtek, hangja izmai és szíve zakatolása mellett mégis határozott volt. Ezernyi gondolat gyült össze lelkében, mégis most nem akarta azokat helyükre rakni. Rég eltemetett dolgok, de gondolataiban keresett valamit. Nem találta. Mély sóhajok közepette egyre nehezebbnek érezte magát. Valami belső feszítés lett urrá rajta, és minden porcikájában érezte kellemes zaklatottságát. Nem a legjobb szó rá, még az izgatott sem. Igazán zaklatott volt, amit átélt éppen, azokban a hosszú percekben, megváltoztatták az életét. Tudta ezt, anélkül, hogy tudatosan gondolna erre. Csak állt a hídon, és hagyta, hogy körülölelje őt a szerelem. A szerelem karjai a lány derekát fogták át, szorosan magához húzta, selymes nyakára csókokat lehelt. S mély sóhajok mellett a tátongó űr végre telítve lett. Ajkai csak egyetlen szót tudtak megformálni, miközben a feszítő nehézség kezdett felülkerekedni. Szeretlek. Mondta ki hangosan, határozottan, nem csupán gondolataiban a lány, az őt körülölelő szerelemnek. A szerelem megfordult, magához húzta, a lány ajkára csókot lehelt, majd a szerelem is bevallotta.

 Legtöbbször nem tudjuk, hogy egy nap éppen milyen kihívások elé állít minket. Legtöbbször tudjuk hogy milyen napunk lesz, biztosak lehetünk benne.