Versek és fotók egy átlagos lánytól

 A lány zaklatott volt. Hevesen vert szíve, izmai remegtek, hangja izmai és szíve zakatolása mellett mégis határozott volt. Ezernyi gondolat gyült össze lelkében, mégis most nem akarta azokat helyükre rakni. Rég eltemetett dolgok, de gondolataiban keresett valamit. Nem találta. Mély sóhajok közepette egyre nehezebbnek érezte magát. Valami belső feszítés lett urrá rajta, és minden porcikájában érezte kellemes zaklatottságát. Nem a legjobb szó rá, még az izgatott sem. Igazán zaklatott volt, amit átélt éppen, azokban a hosszú percekben, megváltoztatták az életét. Tudta ezt, anélkül, hogy tudatosan gondolna erre. Csak állt a hídon, és hagyta, hogy körülölelje őt a szerelem. A szerelem karjai a lány derekát fogták át, szorosan magához húzta, selymes nyakára csókokat lehelt. S mély sóhajok mellett a tátongó űr végre telítve lett. Ajkai csak egyetlen szót tudtak megformálni, miközben a feszítő nehézség kezdett felülkerekedni. Szeretlek. Mondta ki hangosan, határozottan, nem csupán gondolataiban a lány, az őt körülölelő szerelemnek. A szerelem megfordult, magához húzta, a lány ajkára csókot lehelt, majd a szerelem is bevallotta.