A hajnal halkan járt felém,
lám már kideresedett.
A szobába épp csak egy maroknyi fény
letelepedett.
Csendben remegő pilláim s testem
feléd epekedett.
S miközben hozzád simult mindenem
már reggeledett.
Álmodsz te még, látom arcodon,
békés, nyugodt, kipihent.
S arcod vonásaiba merülve csak nézlek,
amint a fény által elnyerőben
körvonalakban erőben
az ajkadat
a szemeid mögött meghúzódó ráncokat
az arcodat
s amint remegő pilláid felém merednek
ahogy szemed tükrében én jelenek meg.
Csendben remegő pilláim s testem
feléd epeked.
S miközben hozzád simul mindenem
már reggeledett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.