Versek és fotók egy átlagos lánytól

"Nem elég a boldogsághoz, hogy érezd, lásd, ízleld, érintsd a szeretetet, a szerelmet, engednek kell, hogy megtalálják benned is."

Én nem is tudom leírni, mit érzek: lelkemen ragadt ezernyi ékes szó ami Téged illet,
hiányod érzem, rég volt már reggel és soknak tűnik az a nap, amit még át kell majd vészelni ahhoz, hogy újra lássalak.
S amikor csak Rád gondolok, érzem kellemes illatod, látom amint egy új vonulat keletkezik az arcodon miközben mosolyogsz,
s szemed tükrében ott van az a vágy, ami minden egyes alkalommal újra felhevít, és én is elmosolyodom azon, mennyire szeretlek.

Lelkemen ragadt ezernyi ékes szó, amivel annyira kifejezném, mennyit érsz nekem, mennyit ér minden, ami vagy, s amivé tettél, és mennyi mindent köszönhetek Neked,
mégis ujjaim közé ragadt a toll, fehér papírom üres még, de gyűrött már szegény, annyiszor fogtam már kezembe, hogy leírjam Neked, mit jelentesz Nekem.
De nézd! Itt ez a vonulat a lapon,
ez lehet a ajkad, ami megmosolyogtat:)
És itt ez a másik a gyengéd ölelésed lehet, oly hosszan nyúlik el,
s annyira határozottan szeli ketté a lapot,
És itt ez átlósan, ez a szerelmed,
amit Nekem adsz,
És az a rengeteg elágazás, itt jobbra a figyelmességed, az aggodalmad,
hogy egészséges legyek,
Itt a másik, közvetlenül alatta: óvó tekinteted,
És itt van még a hangod, a nevetésed, a csókjaid íze, lelked megannyi ékessége,
Az álmaid, a vágyaid, a legféltettebb titkaid, minden egyes szívverésed, a legnagyobb sóhajaid,
minden egyes éjszaka, amint egymás karjaiban hunyhatjuk álomra szemünket, és megadjuk egymásnak a békét, a nyugalmat,
Amikor hazatérsz, amikor a legsivárabb helyet is otthonná alakítjuk.

Gyűrött már a lap... és még rengeteg olyan vonulat akad, amely Rólunk szól,
ami Te vagy,
amiért annyira nagyon Szeretlek.

2010.05.20