Szomorúan tapasztalom önmagamban, hogy ebben az évben még nem írtam ide egy sort sem. Persze ez nem hiszem, hogy olyan nagy bajocska lenne, de hát na mégis. Ma eszembe jutott, és van is időm. Ma valahogy mindenre volt időm, annak ellenére, hogy hétfő van. Próbálok többet foglalkozni a sütés-főzés dologgal, tudni illik sokszor bántott a dolog, hogy majdhogynem jobban értek egy CNC esztergagéphez nő létemre, mint a főzéshez.:) Viszont lassan, de biztosan bele tanulgatok a konyha rejtelmeibe, csak hagyni kell nekem időt, és kellő teret. Ma így is tettem, elkészült életem első muffinja, és bár nem ilyen sütős-főzős blog ez, mégis szeretnék dicsekedni ezzel a remekművel:) Persze nem marad el egy kis vers sem, még szemezgetek útközben, mit is írhatnék be ide, mert van még bőven válogatni való a versek közül:) Természetesen nem lehet mindent egyszerre, így marad még későbbre is mutogatni való. Jó olvasást kívánok!
Zuhog az eső
Zuhog az eső, és én csak állok,
reménykedve, hogy újra rád találok.
Várom a pillanatot, hogy újra látlak,
hogy elmondjam szeretlek, az egész világnak!
Szakad az eső, és én csak állok,
és egy gyönyörű boldogságot várok.
Itt vagyok, és hívlak, szakadatlanul,
mert nem szeretnék élni boldogtalanul.
Megáll az eső, és én csak állok,
vizesen, fázva, szerelmet találok.
Megfogod két kezem, és elvezetsz innen,
éljük boldogságunk, nyugodtan és szépen.
Valaki
Egykoron mindig szerettem volna valaki lenni,
akit mindenki fog tisztelni, s szeretni,
az utcán sétálva kalapot
emelve köszöntenek reám a sötét alakok,
s ha valahol néha felszólalok,
ujjongás, tapsvihar köszönt.
Reméltem, hogy mindig leszek valaki,
s nem kell álruhába lennem,
hogy engem is tudjanak szeretni,
s csak azért legyen jó a kedvem,
hogy mások arcára mosolyt,
szívükbe boldogságot kelljen tennem.
Sose voltam az, aki igazán vagyok
arcomra csalt hazug mosolyok,
csalfa örömódák zengtek ajkaimból
mindig többet, s jobbat vártam a holnaptól.
Mindezt csak azért, hogy más sose lássa
a szemembe született könnyeket.
Mindig vágytam haza, ahol önmagam lehetek,
senkinek se kell itt a hazug lehelet,
Látják az arcomra csalt hazug mosoly mögött
Hogy lelkem üvölt, s mindenki fellökött.
Vágytam haza, s itt itthon vagyok
Körülölelnek a szerető karok,
szeretnék még egy kicsit több lenni,
hogy még egy személy tudjon szeretni.
(2007. április 28)
A legszebb dolog, mikor átölel az, kit szeretsz és nem a karját érzed testeden, hanem lelkedbe olvad az Ő lelke...
mikor szemébe nézve megcsillan benne a fény, s első pillantásra megszületik a szerelem.
mikor mosolya elárulja egész valóját, lényét, vágyait, álmait, féltve őrzött reményeit, s mindet Neked adja.
mikor átölel, hogy érezze az illatod, szíved dobbanását, a legmélyebbről jövő sóhajaid,
mikor felszabadult nevetését hallod, ahogy könnybe lábadt szemmel kacag, és szomjazol mosolya után,
mikor csendben, mélyen a szemébe nézve elmondhatod neki, hogy Ő a mindened, az egész lényed,
mikor érzed, hogy szeret, ahogyan szeretni tud, minden erejével, szenvedélyével, mindenével,
A legszebb dolog, mikor szerethetünk Valakit úgy, annyira, olyan mélyről, szenvedélyből, ahogy elmondani nem is lehet.
Nem minden lélek szakad meg egy tökéletes keresése közben. De minek is keresni? Mikor eljön az idő, úgy is Ő talál majd Ránk! S akkor értjük meg igazán, minden addigi fáradozásunk nem volt hiábavaló, most már tudjuk, hogy mi a jó, mire van szükségünk, milyen mértékű ölelésre és milyen forró csókra, tudjuk már, hogyan szeressünk, és már nem csak azt tudjuk, hogy mi a jó Nekünk, hanem azt is, hogy Mi a jó a Másiknak...
Nem kimondottan szeretem Ady Endre verseit, persze van tucatnyi nagyon jó, de volt idő, amikor belénk akarták tuszkolni csak Ady verseit, és ez picit olyan teherként és autómatikus védelmi mechanizmust indított el a költővel szemben. Persze nem Vele volt a gond, hanem némiképp az oktatóval, de nem is gondnak nevezném, csak némi fanatizmusnak:) De sebaj, már megérte. Elmosolyodok egy-egy nagyon remek Ady Endre verset olvasva. Ezért került ma is sok egy versére, nem olyan rég olvastam először, és igencsak megfogott. Nem kell elmagyaráznom, hogy miért:)
ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
____________________________________________________________________________
Jujj, majdnem elfelejtettem megmutatni a finomra és jól sikerült muffint is... íme egy kis fotó:)
Ilyen volt:
éééés ilyen lett:
