Versek és fotók egy átlagos lánytól

Álmaim tengerén

Álmaim tengerén sodort,
ó sodort a szél,
tollat fogtam,
s írni kezdtem én.

Szavak mögé bújtam,
ó sodort a szél,
elrejtőzem, mintkinek
fáj, hogy élek én.

Szavakba öntöm ki
mit jelent ez énnekem,
míg más a pénzt szagolja,
nekem ez az életem.

Szerettem férfit is,
apámtól nem jobban,
e férfi ejtett sebet
bennem a legjobban.

Ez érzés mi?
Múló álom csupán,
mely szerte foszlik
minden ébredés után.

S az írás, azt kérded
mit is jelent nekem?
Talán semmit, de mégis...
ez az életem.

(Bár költő nem vagyok,
 s a nagyok közé sem akarok
 dicsőséggel - vagy anélkül -
 bekerülni.

 Írni akarok, míg
 szó van a lelkemben,
 s mosolyogni azon,
 miként is cselekedtem.)

 (2007.12.12. Kecel)

Csoki

Útállak!
Útálom azt ami vagy, s amivé tettél!
Útálom keserű zamatod,
formád és alakzatod,
Útálom azt ami kívül vagy
s eltitkolja, belül milyen vagy.
Útálom a szót mi hasít közeledbe,
s hatalmad húz a végzetembe.
Útálom ha rád nézek,
s mégis mosolygok,
Útálom, hogy ezernyi arcod van,
s kínnal szenvedéssel
se ellenálok neked,
megsímítlak,
lehúzom ruhádat,
ajkamhoz emellek,
s várom, hogy ismét
beléd szeressek.
Érezzelek magamban,
s legyek halhatatlan.


Útállak, te tábláscsoki!!!!

Bohóc

Gyermek koromban mindig bohóc szeretem volna lenni,
az embereket harsányan nevettetni,
kemény kalpagot fejemre tenni
és nagy krumpli orrt orrmára helyezni.

Jó lett volna bohócnak lenni,
a szomorú embereket mindig megnevettetni,
mosolyt csalni megfáradt szemükbe,
életet lehelni rozsdás szívükbe...

Gyermekkori álmom mégis teljesült,
bohóc lettem. nem az a bohóc ki ki van kenve,
nincs rajtam nagy csámpás cipő,
mozgásom mégis csetledező.

Ezért a mókáért nem kapok tapsvihart
és nem dobálnak körbe virágokkal.

Bohóc lettem, saját szívem repdes
az önmagamba hallott tapsvihartól,
de önnönmagamon kívül senki se tapsol...
(2007. április 27)

Akiért érdemes
 

Akiért érdemes sokszor mosolyogni,
akiért érdemes néha könnyet csalni
fáradt szemeinkbe.

Akiért érdemes megvárni a hajnalt,
akiért érdemes álmodni angyalt
sötét éjjelente.

Akiért érdemes reggel felkelni,
akiért érdemes mindig mosolyogni
arca homályába.

Akiért érdemes mindent túlélni,
akiért érdemes ördöggel harcolni
mikor minden hiába.

Akiért érdemes csókot lehelni,
akiért érdemes tüzet csiholni
rozsdás szívünkbe,
addig míg nem marja szét
a bánat minden pici pillanata.

Akiért érdemes élni,
mindig, mindig tovább menni,
Akiért érdemes céljaink útja,
még akkor is,
ha Ő ezt nem tudja.

Akiért érdemes meghalni,
az elviselhetetlent elviselni,
Akiért érdemes összetörni
minden vágyat, csak azért,
hogy Őt, sose érje bánat!
(2007. április 12)

Szállni szeretnék

Énekelj!
Énekelj a széllel, mely mindig oly messze száll
S viszi egész sorsod, majd ismét tovaáll.
Csak csendben sistereg, süvölt néha a tenger felett,
s olykor vadító ereje mérges hullámokat vet.

Táncolj!
Táncolj az éjben, a hajnal langy melegében,
selymes ruhád szikrázik a kéjtől,
vesd erőd, s lejts édes dervistáncot,
táncolj, érezd a láthatatlan hullámot!

Nevess!
kacagj minden felett, érezd át a vad ütemet.
Hangold össze éneked, s döntsd jobbra
majd balra derekad, kulcsold össze kezed, markolj hajadba,
hunyd le két csillogó szemed, keltsd életre szellemed.

Szeress!
Harapj belém, tépd le rólam selyemruhám
marcangold szét vágyaimat minden éj után
csípj belém, mutasd meg, hogy nem álmodom,
szállni szeretnék nem létező szárnyamon!
(2oo7. szeptember 22.)