Kellemes délutánt/estét kívánok mindenkinek, vagy reggelt, ki mikor jár erre-felé:) Kicsit fárasztó nap után járok személy szerint, de gondoltam némi nosztalgia ellenében írok egy picit ide is. Kicsit nehézkesen megy az írás, mert manapság rákaptam a szotyira, és furcsa módon, amikor elkezdem, csak azzal tudok foglalkozni, mint egy gép, töröm, eszem, töröm, eszem, és nem tudok olyankor mást csinálni:D Mára egyenlőre csak egy kis gondolatsort szeretnék megosztani az olvasókkal. Szerencsére van kitől kapnom inspirációt, hogy alkothassak valamit, a rajzok mellett nemrégiben ezt a pár sort tudtam összehozni, de talán mondhatom, kijelenthetem, ebbe a pár mondatba minden benne van, amire szükségem van, és ami, Aki miatt született meg a gondolat.
Olykor hajthatatlan vágyat érzek aziránt, hogy valamit alkossak, valamit létre hozzak, hogy valami megszülessen kezeim között és valami olyanná váljon, ami örökké tart, és visszamosolyog rám, mint saját alkotásom. Olykor nehéz elviselni, hogy akaratom ellenére nem tudok művészit alkotni, mégis mesterien végezhetem életem minden pillanatát, és mint a festő, aki gondos ecsetvonásokkal készíti el remek művét, tökéletes körvonalakkal, vonásokkal, a maga tökélyében tökéletes remekmű születik, ami végül állandó lesz, és örök... amit a festő már akkor annak látott, amikor még a vászon fehér volt, az ecsetek hevertek a palettán, de elmosolyodva tudta már, hogy minden megvan ahhoz, hogy az alkotás megszülessen...
Örök és állandó legyen.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.