Szösszenet, ilyenek is meg lettek örökítve...:)
Egy perc
Amint kifordult dühösen a feljáróról, beletaposott a gázba, és kereste az utat, amely a városból kivezet. A kocsi éppoly tüzet lobbantott fel minden járókelőben és járműben ülőkben, mint a vezetője maga. Mintha a nő és autója egymásra lett volna öntve. Tűzpiros kocsiban egy gyönyörű vörös démoni lány, aki lassan nővé cseperedik. Vagy már rég lehullt róla a leányi lepel és ízig-vérig, tetőtől-talpig nő? Nem tudni igazán, néhol úgy viselkedett, úgy kezelte szavait, mint egy kifinomult, tanult, intelligens komoly nő, de néhol olyan jött ki csípős ajkain, mint egy kamaszodó leánynak, aki lázad szülei engedményei ellen, a nem megfelelőkért. De megjelenésben kifogástalan nőként volt jelen mindenhol.
A gázpedálra taposva egyre gyorsabban megy fel a kocsi sebessége, de őt ez nem érdekli, könnyeit tenyerével dörzsöli szét arcán, s arra gondol, miért pont Ő az, akivel mindez megtörténik, miért kell neki elviselnie a szülei kínos kérdéseit új párjával kapcsolatban, miért nem értik meg végre, hogy Ő az igazi és sok egyéb mondatot hadovázott el remegő hangon magának, miközben a táskájáért nyúlt egy cigarettáért. Sikertelenül turkál saját táskájába, de nem akar keze ügyébe kerülni a keresett cigi, ezért elkezd lassítani és leparkol az út szélére. Már jóval elhaladt a városon túlra, hirtelen kiverte a víz és a meleg nyári délelőttön a lány reszketni kezdett. Az autó ülése alatt hevert a cigarettás doboz, gyújtóval, mikor érte nyúlt megkönnyebbült sóhajtással hajtotta hátra fejét, s hirtelen jól esett neki a csend. Ekkor váratlanul megcsörrent a telefonja, azt hitte nem jól hall, mi zavarhatja meg ezt a csodás érzést, amit átélt hirtelen, a nyugalmat, és még rá sem gyújthatott, ezt nem hiszi el, miért pont most keresik. - A francba, hagyjanak már békén, az istenit - ekként dühösen csapta le a kormányhoz az érintetlen cigijét, és keresni kezdte a telefonját. Tudta sajnos, hogy sokan keresik, munka ügyben, ami elhalaszthatatlan. Mikor meglátta, ki is keresi, könnybe lábadt szemmel, picit elpirulva, apró mosolyt csalt arcára a férfi, aki érezte kell keresnie a hőn szeretett lányt. - Hello édes, merre vagy? - szólt lágy hangon a férfi, a nő hirtelen zavarba jött, ismét lány volt a szíve legbelül, a kamaszkor furcsa érzése vette körül, szinte szikrázott a mosolyától, szeme csillogott, hasába ezernyi pillangó repdesett és minden porcikájával érezte, ki keresi éppen. - Szia, épp hazafelé tartok, mikor jössz? - félig remegve, félig magabiztosan, és teljesen szerelmesen szólt bele a nő a telefonba kedvese hangját hallva, és mintha az előző percek meg sem történtek volna, megfordult kocsijával és ismét a gázba taposva, de már nyugodtan sietett a szeretett otthonba, ahol már várja a férfi, akivel együtt éli napjait, akivel együtt éli minden percét, s akiért él, egymásért élnek. Ezen töprengve hihetetlenül hamar ért a házuk kapujához, és egyre szaporább szívveréssel hajtott az udvarra. Mire kiszállt a piros kocsijából, már a férfi ott volt mellette, átkarolta, s csókot hintett a nő ajkaira. S mosolyra csalta a szerelmes nő arcát, aki már nem félőn, de magabiztosan, tiszta szívből súgta a férfi fülébe a sokat ígérő, sokat elmondó bűvös varázsszót:
Szeretlek.
 |
