Versek és fotók egy átlagos lánytól

A férj sietve ront be az ajtón. Szeme a cipős szekrényre irányul, hiányos a készlet. Feszült és dühös, valamiért. Még ideje se lenne, hogy hazaérjen a munkából, most mégis ott van a házban. A házában, ahol élete legfontosabb nőjével élt együtt.
A nő nincs sehol se. A férfi ideges pásztázással járja körül a helységeket, a konyhát, a fürdőszobát, a hálószobát, még a nappaliban is megfordul hamar. Keres valamit, valamiket. Dühös. Szíve egyre hevesebben ver, és keresés közben elkalandozik az emlékezete. Egy romantikus vacsora, az ismerkedés, az első csókok, és a többi százezer, amikor bejárhatták a világot... keres valamit, hogy magával vihesse a nőhöz, akit szeret. Mi az amit ott hagyott neki a nő, Mi az ami nélkül a nő se tud tovább lépni. Egy hajcsat, egy kedvenc, és eszébe jut, miként bontja vállára szőke göndör fürtjeit a nő, miközben megszabadul ettől a hajcsattól. Lélegzetelállító képek villannak be a férfinek, egy nagy sóhaj, táskát fog, beleteszi. A régi rozoga kis éjjeli szekrényen mosolyog rá kedvese órája. Még Ő adta neki az első házassági évforulójukra, jelképezve, hogy bár fontos az idő, Nekik mégse az a lényeg. A fürdőszobába érve ott egy köntös, egy hajkefe, pár hajgumi, amit a Nő hagyott maga után, és ezek is hirtelen kerülnek be abba a táskába, amit hóna alá csapott az ideges férj. Morogva magába valamit halad végig ismét a szobákon, mi kellhet még, hopp egy vörös ruhácska. Elkalandozik, ez, ez a ruha volt a nőn, amikor eljött a legszebb pillanat, amikor összekötötték életüket, amikor rájöttek, hogy Ők ketten mennyi mindenre képesek, de ma már minden megváltozik, rég volt már az a ruha a feleségen. Ma minden megváltozott, tudta ezt jól a férfi is. Keres még, kutat dolgok iránt, emlékekért, szeme könnybe lábad és fél egy kicsit, hogyan tovább? Majd szorosan magához húzza a táskát, amibe pár lim-lom is kerül, ami fontos lehet a nőnek, visszacsapja kezébe a kocsikulcsot és kiront az ajtón.
Beugrik a kocsiba és elindul a nő felé. Cikáznak a gondolatai, és Ő maga is cikázik a többi kocsi között, most valahogy nem nézi a kilóméter-órát, nem ez érdekli. Ezeregy gondolat járja át emlékeit, miközben egyik kezével a kormányt, másikkal a táskát szorongatja, mennyi mindent éltek át Ketten, mennyi élmény, élvezet, mennyi álmot valósítottak meg együtt, az első találkozás, amikor tekintetük összeforrt és mindketten tudták már, hogy Egymást keresték, és minden további levél, találkozás ennek bizonyságot adott. Valami csodálatosat hoztak létre ketten. De mától minden más lesz.
A gondolatok csak cikáztak, amíg a célba ért, még le se parkol, kipattan a kocsiból, magával ragadja a táskát és rohan a bejárathoz. A recepciós se tudja megállítani, rohan a lifthez. 3. emelet... a lift nem jön, vár... nem jön. Rohan a lépcsőhöz és szakítja ki az ajtót, egyre idegesebb, szíve a torkában remeg. 3. emelet.. Szülészet, 5. szoba...
Fia született!