Alapjába véve ilyenkor már nagyban dolgozni szoktam, már hatszor legalább körbejárok minden csarnokot, ahol szükség van rám, de most csak az ágyban fekhetek, így szabadidőm mennyisége megtízszereződött, és mivel most nagyon ráérek, és a reggeli kávéadag igencsak megadta a kezdő lökést, kutakodtam az első pár száz ellőtt fotó között, gondoltam rakok fel párat:) Ezeknél sem kell hú de milyen képekre számítani, sose gondoltam, hogy olyan képek születnének a kezeim között, gépem sincs hozzá, és tapasztalat híjján is vagyok még.:) 
Sok ezer kép egy kis P a n a s o n i c LUMIX DMC-LS80 as kompakt fényképezőgéppel készült, viszonylag meg voltam vele elégedve, de rájöttem, hogy hamarabb fogok tárgyakat fotózni, vagy esetleg életképeket, arcokat, pillanatokat elkapni, és ahhoz, hogy sokszor az elképzelésem alapján süljön el a masina, és az eredmény a kellő hatást érje el, ahhoz nem ilyen géppel kellene próbálkoznom:) Bár kezdésnek megtette, ma már túltettem magam a gépen, most egyenlőre a mobil kamerája van kéznél, ha valamit meglátok, ami így is néha jobban felülmúlja a Panás képeket:) De persze itt sem tudok megállni, valamiért mindig hajt az, hogy többet, és jobbat készítsek. Bármi is legyen az. Az eddig valaha, valamennyi általam készített fotók témáját tekintve elég széles a skála, de van amit még így sem tudtam kipróbálni, de mondjuk esetleg érdekelne. Tudni kell rólam, hogy szeretem a bogarakat, rovarokat, persze csak csínnyán:) 
Gyerekkoromban nagyon bogaras voltam, sáskákat, szöcskéket, pókokat gyüjtögettem, nem beszélve a gyíkokról és az egyéb kisállatokról. Bármi, ami a ház környékén volt, érdekelt, megfogtam, felboncoltam, vagy megetettem, játszottam vele. Ma sincs ez másképp, persze nem bújkálok a sövénybe egy egy imátkozó sáska megkeresése érdekében, de ha meglátok egyet, nem tudom megállni, hogy ne éljem át ismét a gyerekkor csodálatos részleteit. Na meg van mostanság az a nagy mánia a fiatalok körében, hogy madárpókokat tartanak. Nálunk sincs ez másképp, mármár 1,5 éve, hogy a család új tagjai nyolclábú nyolcszemű olykor huszonakárhánycentis ragadozók. Ők majd egy külön posztot kapnak, fotózásom nagyrésze a képeket elnézve, a madárpókok fotózásával telt:) A többi témát tekintve a bogarak után úgy gondolom, a legtöbb szerepet a növények kapják, rengeteg kis füvet, gazat fotóztam már, a kezdetekkor kiültem a fűbe, és csak kattogtam, persze a többszáz elkészült kép közül csak 1-1 volt, ami hellyel közzel elfogadhatónak mondható, bár lehet, hogy csak én vagyok szigorú magamhoz, de szerintem aki rendszeresen fotózik, akár hobbi szinten is, az tudja miről beszélek:)
Nagytöbbségben a képek tárgy, és "macro" fotók, ami még kecsegtető képekkel rendelkezik az a naplemente, a többi tájkép vagy egyéb témájú kép nálam nehezen jött be, de lehet, hogy csak a gép miatt. 
Amit szeretnék még jobban megismerni, mint fotótémát, az az életkép, elkapni egy olyan pillanatot, pont a legjobbkor, amit alapjába véve a mai rohanó világban nem is vesznek észre az emberek. De hisz erről szól az egész, megörökíteni a pillanatot:)
