...
Már esteledett… a ház előtt elmenő emberek nem láttak az ablakokból kiszűrődő fénynél többet, talán nem is gondolták át, vajon ebben a házban most éppen mit csinálnak a bent lakók. …
Három gyermek kergetőzött éppen, a legnagyobb lány után szaladt egy pöttöm fiúcska, és utánuk kúszott a legkisebb gyermek is, aki még csupán csak ismerkedett a járás rejtelmeivel. Miközben a ház csendjét megtöri e három tünemény, addig az édesanyjuk a konyhában készíti elő a vacsorának valót, szépen megteríti az asztalt, az asztalfő helye is szépen megterítve, majd mindenkinek a szokásos helyére teszi mackós és pöttyös tányérját, picike poharát és a kellő mennyiségű szalvétát, mert hát ugye ahol gyerekek vannak, ott nem csak a száj az, ami elegendő ételt kapJ Majd gondosan elhelyez az asztalfő mellé magának is egy terítéket. Egyre nyüzsgőbbek a gyerekek, valmi türelmetlenség is közre játszhat, mivel a kis pöttöm fiú a nagy rohanás közepette odaszalad édesanyjához, megfogja hosszú egybe ruháját, amennyire feléri, és kérdő tekintettel megkérdi, mikor lehet már vacsorázni, mert korgó gyomorral Ő nem tud aludni. Az anya mosolyogva csókot lehelt a fiú orcájára, majd megnyugtatta, hogy hamarosan már asztalhoz lehet ülni, de még várniuk kell egy picit. A lány sem szaladgált már, legkisebb öccsét felültette a mélyen süppedő biztonságos kanapéba, és Ő maga is mellé ült. A kanapé mögött egy nagy ablak volt elterítve, ami pont a bejárati kapura nézett. Egészen jól látható onnan az udvar kivilágítása mellett, hogy valaki éppen be vagy ki tér onnan. Sokszor ül ott elpirulva miközben az édesanyja ki kísér egy-egy ismerőst, mert ahogy a lányoknál lenni szokott, még igencsak szégyenlős időszakában volt. De ebből az ablakból az is látszódott, amint az édesapa nyissa nagyra a kapukat, hogy a már ismerős színű és hangú autó a garázsba gurulhasson, és amint vissza battyog a kapu bezárásához, addigra már örömhangon rohanhasson ki testvéreivel az apuka nyakába ugorva.
- Irány kezetek megmosni törpék! – törte meg a gondolatokat az édesanya mosolygós ámde határozott hangja.
A gyerekek elindultak egymást követve és segítve mosakodni, egy kisebb fürdésnek is megfelelt volna az a vízzel való játék, amit alig 2 perc alatt hajtottak végre hárman. Amint még el-elidőztek a mosdó körül, egy kis roppanás hallatszott az előtérből, ami hirtelen minden szavukat és mozzanatukat megállásra kényszerítette a három tüneménynek. Pár másodperc múlva határozott hangos lépések hallatszanak, és hirtelen nagy gyerekzsivajjal rohannak ki szinte csurong vizesen a gyerekek, hogy végre nyakba ugorva köszönthessék az édesapát.
Hazatért!
...
____________________________________________________________________________
Mindig gondolkoztam valami más irományon, regényre, de az hamar kifullasztotta fantáziámat. A rengeteg név, szereplő, helyek, pontosítani, sajnos nem vagyok a túlzott fikciók mellett, és nem is tudom, hogyan találhatnék ki fiktív városokat és helyeket, meg ilyesmit, túlságosan bele kellene méllyedni, persze ha nagyon akarnám, biztos menne, de mégis, sokszor ilyen kis gondolatot tudnék kiragadni, és a rövid, kis "egyperces" névtelen szereplős, házon belüli, vagy utcán történő jelenetsorok jobban a kedvemre valók. Bár immár 3 éve, hogy alig született tőlem valamilyen írás, nagyon is vissza fogtam magam a pár évvel azelőtti időszakhoz képest, de az ilyen gyors gondolatok még ma is jönnek. Ki tudja, lehet, hogy egyszer komolyabban neki fogok:) Ábrándok, megtörténések... lenne miből összeállítani egy egész életet, és lenne is min mosolyogni egész nap. Kitudja, még bármi lehet.
