Versek és fotók egy átlagos lánytól

Jóestét kívánok! Rajzolgatok-rajzolgatok, de hogy fejlődjek és haladjak is, jól bevásároltam magamnak végre színeket is a hobbihoz. A héten meg is született az első nem grafit rajzom, és némi szín is fellelhető benne. Persze mindez, mint a többi is csak kezdetleges, olyan félkész-vázlat-próbálkozás, de én már valamelyt tökéletesnek látom a képességeimhez mérve. Ím az új szerzemény

Lassacskán mintha hanyagolnám a blogot, de ma a rajzolás mellett hagyok egy kis időt egy új posztnak. Annak idején a rajzolás volt a versírás előtt a nagy hobbi, a kedvenc, ami kiegészítette tinikori életemet, majd bizonyos oknál fogva az írásba habarodtam bele. Olykor nagy bánatomra, hogy nem tudok már igazán összerakni két össze illő sort sem, persze ennek megvan a magam tudományos oka is:) Amit akkoriban a versek töltöttek be, annak már egészen más mondhatni szenvedély lépett helyébe, aki betölti az életem minden egyes részét és lényét, sokkal de sokkal többet annál, mint amit valaha a versek vagy a rajzolás adott. Viszont hobbi kell az ember életében, de mivel a versírás már nem megy, újra kezdtem rajzolni, persze több kevsebb sikerrel. De elég is a rizsából, hoztam egy kis szösszenetet, és mellé egy nemrég elkészült rajzot is.

Gyermek

 A szombat hajnal szokásosan unalmas légtérré tette a szoba minden sarkát, vonulatait az ágytakarónak, a füstölő cigaretták szagától bűzlő függönyt, a vázában lassan elhervadó tulipánt, az ébredező madarak szárnycsapása az ablakban, a frissen készült kávé illata betölti a konyhát, s a folyosón áthatolva árad be a reggel illata a csendes, unalmas szobába. A mindennapok fáradalma megjelent a pihenni kívánt napokon is. A halkan keltegető leány megsimítja párja homlokát, s egy mosollyal kelti, lágy hangon szólva: keljél édes, menni kell. E szavak hangoznak el, nap mint nap e csöndes szobába, néha kétségbeesetten, néha reménnyel, vággyal és szerelemmel teli. A fiú kócos fürtjei szerte állva, arca fáradtságtól sápadt, teste felső részét csak a takaró rejtette el a kedvese elől, igaz nincs mit rejtegetnie előle :) . Magas, erős férfi volt e srác, látszott, megélt már néhány csapást, néhány csodát, de legnagyobb az volt, amint kedveséhez sétál, átkarolja féltve, nyakára apró csókot lehel, majd kezét a leány hasához simítsa gyengéden ... A leány irtó fiatal volt, igaz már koránt sem leányzó, hanem igazi nő, hosszú barna haja sugárzott az egészségtől, az arca kedves, barátságos, mosolya elbűvölő és csábító, földre szállt angyal. :) ... s amint gyengéden simította végig erős karját a férfi élete párja hasán, megfordult, leguggolt elébe, s bókkal, gyengés szóval, halkan: "Szervusz kicsim" üdvözölte a nő szíve alatt nevelkedő gyermekét.