Kellemes estét, vagy napot kívánok annak, aki éppen olvas. Még mindig csak ismerkedek ezzel a bloggolással, sokszor ezeregy ötlet támad fel bennem, mindig hajthatatlan vagyok egy egy újabb téma avgy ötlet iránt, most már kénytelen leszek venni egy kis jegyzettömböt, amire minden gondolatom felírhatom. Sokszor nem csak fotók vagy versek miatt írnék ide, hanem egyéb talán másnak apróságok is eszembe jutnak, amiről épp írni támadna kedvem, de hát ez ugye nem ilyesmi blog, ezért mellőzöm is az ilyeneket:) Viszont ha tudtok valami jó pizzareceptet, annak örülnék, ha megosztanátok velem:D Koromhoz és nememhez lévén sokkal jobban értek egy cnc esztergához, mint a sütéshez-főzéshez, de mostmár tényleg meg kell tanulnom főzni meg persze sütni is. Na meg ha belegondolunk, itt a nyakunkon a karácsony, valamit ki kell találni a család legkisebb tagjainak is nyalánkságok terén:) Na de nem is szaporítom a szót, találtam mára pár szemernyi verset a régi időkből, ma olyan verses hangulatom van ismét.:) Nem sorolom egyiket se sehova, most ezeket osztom meg Veletek.
Járásom Járásom lassú kopogása töri meg a csendet,
| ||
Ó, ti csalfa vakmerő vágyak, Ó, ti csalfa, vakmerő vágyak, | ||
Hallgatás egy néma igazságért S halk a szó, mely torkomon kiszalad, Az a néma koppanás, míg leér a földre, S nem szól már ajkamon ezernyi ékes szó, S neszt hallok még, ott a falakon túl, | ||
| Haldoklik a csend, s néha feldereng egy-egy hangfoszlány... S ki tudja mit rejt a szó az a halk, tán semmitmondó sóhaj, vagy kacagás... hazug szó mely ámítás... Haldoklik a csend, s ki tudja merre jár egy egy csendes... hangfoszlány, s ki tudja, merre jár, egy egy csendes hangfoszlány... 2007.12.01 | ||
| Ó, súlyt le rám, égi fegyvereddel, S suhints egyet mélyre... ó, de csak mélyre... Recsegjen, kopogjon bordám közt a kasza... Had tudjam meg, milyen a gonoszok szava. Zakatol, zúg, üvölt, hasít belém, marcangol, megöl, siet felém, szánj rám, ó szánj rám egy percet, S tépj szét, vágj! Még egyet... Megcsillan kaszádon vöröslő vérem, Keserűn, kínozva elér a végem, Ne kímélj, kérlek, könyörgöm, ne kímélj engemet, ne hagyj nekem életet. S kiélezett kaszád Ismét testembe vág... s hjajj, egy apró sikoltás, s már itt is az elmúlás... 2007.december 10. Kecel | ||
Ez az utolsó vers nem saját, de talán nem is találjátok máshol a neten. Ha jól emlékszem, egy egyszerű férfi tollából származik, aki a tököli börtönben töltötte éveit. A vers lehet, hogy már nem a megírt változatban került az én "információs" pultomba, mondhatni szájról szájra terjedt, jutott hozzám is el. | ||
Vallomás
| ||
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.